<Vissza

A Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség története

Az evangélium ereje

Cigánypasztoráció Hodászon

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától 40 km-re, keletre található Hodász. Évszázadok óta élnek itt egymás mellett cigányok és magyarok. 

A cigány lakosságról az első anyakönyvi bejegyzést egy Michael nevezetű fiú – Michael Theodoros Lakatos és Barbara Tóth gyermeke – 1828. szeptember 30-án történt megkereszteléséről olvashatjuk. Ez az adat arra enged következtetni, hogy a cigányok az 1820-as évek elején jelentek meg Hodászon. Többnyire a cerhari (sátorkészítők) törzshöz tartoztak. A falu határában a dögtemető mellett, földbevájt kunyhókban, putrikban éltek, s ki-ki a mesterségéből (vályogvetés, kosárfonás, késfenés) próbálta fenntartani családját.

A hodászi cigányok jelentős része görög katolikus. Istenhitük mindig megvolt, bár templomba nem jártak és nem tartották az egyházi ünnepeket. Pappal a keresztelőn találkoztak, amivel nem járt stóla, tehát nem kellett érte fizetni; s ha megtehették, halottjaikat is pappal temettették el. A bölcső és a koporsó, az életút e két végpontja volt tehát, amikor az egyházzal kapcsolatba kerültek, s ez így ment több mint egy évszázadon keresztül.

Az 1940-es években Sója Miklós görög katolikus pap került e községbe. Ő fordult először a cigányok felé, akik éhesek lévén a szeretetre, befogadták maguk közé. Miklós atya nemcsak pap, hanem pedagógus is volt, miközben a bibliát magyarázta, a betűket is megtanította. A közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent.

Templomuk nem lévén, nem tudtak templombúcsút tartani, így minden év szeptember 14-én Máriapócsra zarándokoltak el Keresztfelmagasztalás ünnepére, megemlékezve arról, hogy Krisztus értük is feláldoztatott.

Miklós atya mindemellett karitatív szolgálatot is ellátott, hiszen számtalanszor adott ruhákat, cipőket, és pénzt a rászorulóknak, tehát mindenkinek.

A prédikációk helyszínéül szolgáló árokpartot az ötvenes években saját kápolna váltotta fel, melyet a romák vályogból építettek saját kezükkel. A Vatikánból – VI. Pál pápa személyes ajándékaként – ezer dollárt kapott a közösség templomi kellékekre. A kápolna falán az ikonok mellett az abc betűi is jelen voltak, jelezve a tanulás fontosságát.

Időközben Miklós atya megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, így az istentiszteletet már saját nyelvükön végezhették. Az első áldozásra készülvén az atya ekképp vall: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.” Sója Miklós több mint 40 évnyi szolgálat után, 1981-ben vonult nyugdíjba. A cigányok körében elindított kezdeményezése egyedülálló a világon.

Miklós atya örökségét Mosolygó Béla vitte tovább. Szolgálata idején új templom építésébe kezdtek, melyet az 1992-től szolgáló Gelsei Gábor ittléte alatt szenteltek fel 1995-ben. 1997-től működik a közösségi ház, mely alkalmat teremt az együttlétre, emellett helyet biztosít felzárkóztató és oktatási programoknak is. Többen fejezték be itt az általános iskolát, szereztek szakmát, OKJ-s bizonyítványt (dajka, szociális gondozó, ápoló, virágkötő).

2000-ben nyitottuk meg a szociális otthont, ahol a szakszerű munkát képzett cigány dolgozóink látják el. Az intézménykomplexumon belül létrehoztuk a Családok Átmeneti Otthonát, mely anyáknak és gyermekeiknek biztosít szállást, valamint háromszori étkezést egy illetve másfél évig, vagy amíg meg nem tudják oldani lakásgondjaikat.

Jelenleg 60 tagja van a 2006-ban elindított tanodai felzárkóztató programunknak, melyben önkéntesek – pedagógusok, papok, teológusok, főiskolai hallgatók – segítik munkánkat. A program keretében diákjaink a főtantárgyakból (magyar, matematika, német, hittan) különórákon vesznek részt. Ennek köszönhetően iskolai eredményeik javulnak, többen tanulnak tovább, többen érettségiznek, sőt vannak, akik főiskolára járnak. Terveink között szerepel egy új, modern óvoda felépítése is, ahol a katolikus nevelésre szeretnénk fektetni a hangsúlyt, figyelembe véve a cigány kultúra sajtosságait.

Sója Miklós öröksége, a hit és az oktatás, a mai napig él. Ebben látjuk a kiutat, ebben látjuk a haladás lehetőségét. Hodász kiváló példája annak, hogy miként lehet a hagyományokat megtartva fejlődni. Bízva Istenben, aki betölti minden szükségünket.

<Vissza